Sziasztok,
most egy hosszabb résszel érkeztem ami hosszúnak mèg így sem mondható. Tudom ,hogy nagyon règen kezdtem el ezt a törtènetet egy hirtelen ötlettől vezèrelve ,de akkor ezt nem gondoltam át. Ès most ,megtaláltam ezt a fèlig megírt rèszt ami elèg jónak tűnt ahhoz ,hogy folytassam. Ezèrt úgy döntöttem megpróbálkozom a folytatással.De nem is húzom tovább az időt.Remélem tetszeni fog. Jó szórakozást.
Shade.~
-Jó napot!-hallottam meg egy mély hangot.A csukódó ajtó hangját és a zár kattanását is felfedezni véltem.Nem tudtam ki az és mit akar csinálni ,de amint megláttam egy fehér köpenyes ,középkorú férfit ,megkönnyebbülés járta át minden egyes porcikámat.
-Jó napot!-köszöntem én is miután megbizonyosodtam arról ,hogy a férfi egy orvos és nem fog bántani.Bár nem tudom miért is könnyebbültem meg ,hiszen én nap mint nap bántom magamat és ha ő is ezt akarná velem tenni a gondolatra még a félelem legkisebb szikrája sem lobbanna fel bennem.
-Megtudhatnám a nevét?-mosolygott rám zavartan az orvos.
-Mila Forest.-mondtam és felé nyújtottam jobb kezemet.
-Dr. Lears ,pszichiáter.-mondta és viszonozta előbbi cselekedetemet.-Még mielőtt azt hinnéd ,hogy bántani akarlak ,csak azért zártam be az ajtót ,hogy ne tudj elmenekülni még mielőtt megbeszélnénk a problémádat.Egy beszélgetés nem fog segíteni ezért ha neked is megfelel szerda délutánonként kéne idejönnöd.És még mielőtt elkezdenénk csak azt akarom mondani ,hogy ha ellenkezel neked lesz rosszabb és nem tudok neked segíteni. Lassan bólintottam ,ezzel jelezve ,hogy tudomásul vettem amit mondott ès ,hogy együtt fogok vele működni bármilyen nehèzsègek árán is. A szemlátomást csak erre a jelre váró orvos bele is kezdett hosszú monológjába melyben felsorakoztatta az önkínzás ellen szóló èrveit.
-Tudom ,hogy ezzel most mèg nem tudsz mit kezdeni ,de az a cèl ,hogy hamarosan te is így gondold.-fejezte be ezzel a mondatával az igen hosszúra sikerült beszèdèt a velem szemben ülő orvos.
-Már most is így gondolom csak sajnos ez már az èletem rèsze.-nèztem rá lemondóan mire ő a vállamra tette a kezèt.
-Mila ,tudom ,hogy nehèz neked ez az egèsz ,de azèrt vagyok itt ,hogy segítsek neked.-mondta
-Tudom ès ezèrt nagyon hálás vagyok önnek. -húztam halvány mosolyra a számat.
-Ne nekem köszöndd.-nevetett fel az orvos az arckifejezèsem láttán. Ha láttam volna magam valószínűleg èn is nevettem volna. Ott ültem sebekkel tele ,szememben èrtetlensèg tükröződött ,a szám mègis mosolyra húzódott. Ès ez mèg engem is ledöbbentett. De a kíváncsiság erősebb volt ès ennek hangot is adtam.
-Hát akkor kinek?- kèrdeztem èrtetlenül.