Prológus

Sziasztok,
nagyon szeretek olvasni és írni is ,de képtelen vagyok hétről hétre előre megírt részeket lemásolni egy füzetből ide.Most megpróbálkozok egy olyan bloggal amihez sem ötletet ,sem semmit nem gyűjtöttem.Lehet ,hogy ez a próbálkozásom is kudarcba fullad ,de sosem lehet tudni.Sajnálom ,de ez a rész nagyon rövidke lett.(enyhén szólva)Remélem megajándékoztok a véleményeitekkel!!! :3 Shade.~

Pofonok.Ütések.Rúgások.Ollók.Láncok.Fegyverek a fiókban.Borotvapengékkel telepakolt polc. Kötelek.
Ostorok.Bilincsek.Sokkolók.Gázálarcok.KÍN!!!!!Ez az ami nekem a mindennapokat jelenti.Nehogy azt higgye valaki ,hogy egy pincébe bezárva élek.Hogy nap mint nap bánt valaki.Igen bántanak ,de azt a valaki bánt egykoron szerettem.És az a valaki nem más mint én.Ez jelenti számomra a megnyugvást.Csak egy baj van;már semmi nem fáj.Most is csak fekszem szétterülve az ágyamhoz kötözve és láncolva a végtagjaim az ágy egy-egy lábához vannak bilincselve az alkarjaimban pedig megszámolhatatlan mennyiségű borotvapenge pihen.

                                                                 ~Órákkal később~

Fogalmam sincs hogyan szabadultam ki előző helyzetemből,de azt tudom ,hogy egy ismeretlen helyen vagyok és ismeretlen emberek vesznek körül.Bár ez nem meglepő hiszen nem ismerek senkit ebben a kegyetlen világban és a fő kegyetlen itt én vagyok.Lehet ,hogy nem bántok senkit ,de azok a szörnyűségek amiket magammal tettem éppen eleget jelentenek ahhoz ,hogy nyugodt szívvel kilehessen jelenteni ami eddig is nyilvánvaló volt.Egy pszichopatával van dolgotok.